Ahogyan már beszámoltam róla, idén ősszel a romániai WEDDCAMP esküvőfotós konferenciára látogattunk Gigi Eisenbergerrel és Koncsol Tündével. Azt hiszem, most már kellő idő eltelt, hogy a helyükre rázódjanak bennem a konferencián látottak, hallottak.
Képen: Sarvady Mátyás
Személy szerint úgy érzem mindegyik előadásból jutott valami, ami már itt marad velem örökre. Mindegyik előadó a saját tapasztalatairól, élményeiről beszélt, mégis úgy érzem, végül magamról tanultam a legtöbbet a két napos rendezvény ideje alatt. A Covid mindenkire és mindenre is hatással volt, van, már lassan két éve. FLORIN STEFAN egyik üzenete, a “fényképezzétek a saját családotokat” mélyen megmaradt bennem, hiszen a fotós Duplomamunkámat a nagyszüleimről készítettem, akik sajnos már nincsenek velünk. Arról beszélt, mi mindent értékelt át a vírus ideje alatt. Romániában ugyan az állam támogatta a fotósokat, szemben Magyarországgal, ahol még adókedvezményt sem kaptak, Florin mégis kihasználta az időt amit nem tudott fotózással tölteni, hogy egy új vállalkozásba kezdjen. Több lábon állni… ugye hányszor hallottuk már ezt?! A továbbiakban azt boncolgatta, mi is egy esküvőfotós munkája, fázisokra és időre lebontva.
Ő úgy érzi, az emberek sokszor nem veszik figyelembe, hogy mi, esküvőfotósok valójában mennyit dolgozunk mások boldogságáért. Nem veszik figyelembe, hogy ha ez a szakmánk, akkor bizony nyáron egy hétvégét sem töltünk a családunkkal, és sokszor hétköznapokat sem, mert a képek nem szerkesztik meg magukat, de a lényeg, hogy mi magunk sem vesszük észre. Nyár végére sokan teljesen kiégnek, és alig van ideje az embernek összeszednie magát, már indulhat is a karácsonyi szezon.
Úgy gondolom, Magyarországon ez valahogyan hatványozottan igaz. Leginkább az a része, hogy mit tudnak és mit nem az emberek egy esküvői fotós munkájáról, életéről. Azt hiszem mindannyian jól ismerjük az elvárásokat, ha esküvőt megyünk fotózni. A Városliget nézzen ki perui dzsungelnek, az 50 különböző lézerrel megvilágított tánctéren azon felül, hogy elkapjuk a pillanatot a színek legyenek valósághűek, és ne legyen levágva a cipő orra sem, mert hát az nagyon fontos. Sarkított példákat írtam, de ha valaki azt hiszi, nem szaladok bele minden évben hasonló kívánságokba vagy utólagos kritikákba, az téved. Ezeket mind meg lehet előzni egy-egy jó beszélgetéssel, tehát a kulcs a kommunikáció.
Az egyik megoldás Florin szerint, hogy évente legfeljebb 10-15 közötti esküvőt fotózzon. Természetesen ez remekül hangzik! Így minden esküvőn a legjobbat tudja nyújtani, nem csúszik a képek átadásánák határidejével, mint ember fel tud töltődni és jelen tud lenni mint férj és később mint apa a saját családja számára. Ez egy “win-win” lenne mindenkinek. A recept egyszerű: legyél a munkádra igényes, tanulj, képezd magad folyamatosan találd meg a munkádra és rád fogékony vevői kört és alakíts ki olyan árakat, amik ezt lehetővé teszik.
Hogyan fordítsam le, hogy mit jelentene ez Magyarországon? Évente 10, legfeljebb 15 esküvő? Nem tudom… nem tudok egységesen beszélni magáról az országról sem, hiszen nem csak politikailag teljesen megosztott, hanem gazdaságilag és társadalmilag is. Az a tapasztalatom Romániában sokkal egységesebbek az esküvőfotósok árai éljenek azok az ország bármelyik pontján. Itthon van ahol státusz szimbólum a fotós személye, van ahol csak muszájból van fotós, olyan is volt, hogy csak “apám kedvéért” hívtak fényképészt derül ki utólag. Van ahol 150.000 Ft a teteje, van ahol 350.000 Ft az túl olcsó… Úgy gondolom nincsen egységes, univerzális válasz arra, hogyan is látják az emberek ma Magyarországon az esküvőfotózás jelentőségét, társadalmi és gazdasági szerepét, hatását. Azt tudom, hogy én úgy látom, hogy nincs eléggé megbecsülve a szakma. Úgy gondolom, hogy sem a párok egy része, sem pedig a fotósok egy része nem becsüli eléggé. Ez az én szubjektív véleményem. Egy biztos, egy kipihent, feltöltődött fotós jobb mint egy fáradt, kizsigerelt fényképész.
Folytatás következik…
Sarvady Mátyás